A világ legegyszerűbb és legegészségesebb "befőttje"

:)
Mi kell hozzá? Egy kellően elhanyagolt kert, pár üres nutellás üveg az előző életünkből, és egy fagyasztó.
Mert nem igazi befőtt lesz ám ez. :) Vad növényeket fagyasztottam le télire a zöld turmixomba.
Rájöttem, hogy nem azért nő ez a sok gaz minden erőfeszítésünk ellenére, hogy minket bosszantsanak, hanem azért, hogy éltessenek bennünket! Hihetetlen, hogy mennyit vagyunk képesek gürcölni, vagy pénzt fizetünk mindenféle salátáért, káposztáért, sóskáért, bio vagy nem bio zöldért, pedig csak a töredéke van bennük az ásványi anyagoknak, vitaminoknak a vadon termő ehető "gazokhoz" képest.
Egyszerűen fel nem foghatom, hogy miért nincs ez jobban elterjedve legalább a tudatosan étkezők körében?

Szóval fogtam magam, kimentem a hátsó kertbe. Szedtem egy csomó fehér libatopot, porcsint, csalánt, vörös és fehér herét, parlagfüvet, zsenge gyermekláncfűlevelet, juhsóskát.
A vastagabb szárakat nem szedtem le, hanem szépen, egyszerűen lehúztam, letépkedtem a leveleket róla. Aztán üres üvegekbe tömködtem és zsupsz be a fagyasztóba. Még csak meg sem mostam. Nem félek a "félelmetes, veszélyes" fertőzésektől. :)

Télen a zöld turmixomat fogom ezekkel dúsítani, mert azt vettem észre, hogy ezekből sokkal kevesebb is elég.
Még az a további ötlet fogalmazódott meg bennem, hogy varrok egy szép, egyszerű vászonzsákot és abba töltöm folyamatosan, hogy minél kevesebb helyet foglaljon a fagyasztóban. :)

Most már csak azt kéne kitalálnom, hogy hogyan vegyem rá a gyerekeket is a rendszeres fogyasztására. A férjemet már meg sem említem... :)

Segítség! Csak egy gyerekem van itthon...

A három középső lány a nagyinál vannak péntek este óta. A két nagy ma reggel ment el a Harry Potter táborba. (Helena végre olyan kedvesen ölelt meg, mint régen. :) )Csak én és a legkisebb, Félix (2 és fél) vagyunk itthon.

Juj, de rég voltam már egy gyerekes anyuka. Nagyon nehéz.... :)
De komolyan! Őszintén együtt érzek minden egy gyerekessel. Mert természetesen Félix állandóan velem akar lenni, velem akar játszani vagy jobb esetben együtt készíteni velem az ebédet, takarítani, mosogatni. Most tűnik fel igazán, hogy milyen jól el vannak egymással a gyerekeim. :)

Megpróbáltam délelőtt kicsit a gép elé ülni, hogy végre megírjam egy fontos szappanos bejegyzésemet, mert már sokan várnak rá. Én naív... :) Jött a kisember és vagy minimum szopizni akart, de leginkább rángatott el a gép elől nyafogva. Most végre elaludt délután, ezért tudtam mégiscsak billentyűzetet ragadni.
Van még jó pár nap, amit kénytelen vagyok újragondolni. Eszembe jutott, hogy viszont egy gyerekkel sokkal könnyebb ide-oda menni. Hurrá!
Valamelyik nap szeretnék elugrani vonattal a nővéremékhez, akinek most éppen 3 gyereke van otthon a 4-ből. Ő még nem tud erről a tervemről, de remélem örülni fog nekünk! Szerdán szeretnék végre eljutni a békásmegyeri La Leche Ligás csoport találkozójára, ami kivételesen most Pomázon lesz egy remeknek ígérkező ételkóstolóval. Juj, azért izgulok, mert vonatozni, villamosozni, HÉV-ezni fogok újra egy kis emberkével. Csak el ne felejtsem elvinni a manducámat! Természetesen nyers ételeket szeretnék vinni. Ma erre gyakoroltunk Félixszel, ez volt az ebédünk. Úgy benyomott 3x4 pálcikával, hogy csuda! Utána még játszadozott a megmaradt szőlőszemekkel és a pálcikákkal.

Egy másik nap, meg szintén felvonatoznék vele Pestre a férjem munkahelyére és együtt jöhetnénk haza, közben beugorva boltokba szülinapi ajándékot keresve anyukámnak és az egyik húgomnak.

Szóval van élet egy gyerek mellett is csak egészen más ritmusban, mint több gyerekkel. :)

Egy év múlva

Több, mint egy éve nem jelentkeztem. Jaj...

Szóval: megvolt az iskola. Jaj, de utáltuk! Én nagyon. Úgy ahogy volt az egészet, ami nekem belőle jutott. Korán kelés, reggeliztetés, menjél már kisfiam, fésülködj már kislányom, jaj, még nincs kész a házid...stb.
Győző fiam ismét attól szenvedett, hogy nem talál hasonló típusú fiúbarátokat és rémesen unta a házi feladatokat.
 Helena végig csak ötösöket kapott, viszont mivel megszűnt az osztálya és ezért átkerült egy másikba, ott sok új osztálytárssal kellett megismerkednie, elfogadtatnia magát. Lettek új barátnői, de lettek új irigyei is sajnos. Ráadásul az egyik régi fiú osztálytársa most már egyre többet molesztálja. Mindig fogdossa a karját, simogatja a hátát, haját. Többször is beszéltem Helena osztályfőnökével, az igazgatónővel, a fiú nevelőnőjével (intézetis szegény kiskölyök) és magával a fiúval is. Volt, amikor ez hatott, de alapvetően csak nem bír magával a srác. Ha az idei tanévben is ez lesz, akkor gondolkozom rajta, hogy valami komolyabb eszközhöz folyamodom, mert féltem Helenát.

Emma is iskolás lett. Nagyon szépen vette az akadályokat. Helena régi tanítónénijét kapta és Emma imádja őt. Viszont látom, hogy nem elég még mindig az én szeretetemből Emmának, mert állandóan lopkod. Ezt-azt a tesóitól, tőlem és a párnája alá dugja, majd ha megtaláljuk és kérdőre vonjuk, akkor szegénykém sírva tagadja.
Ezért is mentem el egy emk (erőszakmentes kommunikáció) tréningre.
Nagyon ajánlom mindenkinek, rendkívül hasznos. A szavak ablakok vagy falak című könyv alapmű. De az is tény, hogy az alapelveivel tudok egyetérteni, a formájától meg hányingerem van...
Aztán fogtam magam és inkább elmentem egy pszichológushoz. Vagyis eljártam, többször. Sok mindenre rávilágított, sok mindent felismertem és úgy érzem, hogy sikerült kicsit változnom is.

Lizikém ovis volt és ovis is marad. Ez volt az első ősz-tél-tavaszunk, hogy senkinek nem kellett antibiotikum. Szerintem ez annak köszönhető, hogy tavaly augusztus óta nyers vegán vagyok, sőt, február óta alacsony zsírtartalmú nyers vegán étrenden vagyok. Emiatt sokkal több itthon a zöldség, gyümölcs és a gyerekek hála Istennek ellopkodják rendesen előlem a spejzból, hűtőből...:D

Rebeka sokat nőtt, okosodott. Ugyanolyan nádszálkisasszony, mint korábban. Idén ősszel ő is megy az oviba Lizivel együtt. Fura, hogy csak Félix és én leszünk itthon délelőttönként.

A férjem beadta a derekát és Győző is fog kapni egy telefont nemsokára. Érintőképernyős lesz, de szerencsére nem túl komoly. Én azért örülök neki, mert amikor Helena is felsős lett, akkor volt pár alkalom, amikor jól jött, hogy el tudom őt érni telefonon.

Most ismét nyár van. Anyósom egy csomószor elvisz magával pár gyerkőcöt, amit ők persze nagyon élveznek, mert van sok fagyi, tévézés, viszi őket moziba, játszóházba, állatkertbe, strandra. Szóval igazi vakációzás folyik itt kérem szépen! :) Most is csak Lizi és Félix van velem itthon, azért is van időm itt írogatni. .)
Voltunk június végén Balatonkenesén nyaralni. Sajnos most nem volt olyan jó időnk, mint szokott és ellopták a férjem összes iratát, kártyáit, a videokameránkat és a fényképezőgépünket is Siófokon. Ez elég nagy árnyékot vet az idei nyaralásunkra... :( Persze azért összességében jó volt, élveztük a gondtalan életet. :)

Június 7-én volt szintén a Balaton mellett a legkisebb húgom esküvője. Az mi gyerekeink is koszorúslányok és fiúk voltak. Gyönyörűek... :)

Hát, röviden ennyi. Igyekszem kicsit rendszeresen jönni újra, mert alapvetően nagyon szeretem írásban is rendbe szedni a dolgaimat. Ez is mindig sokat segít abban, hogy pl. türelmesebb legyek a gyerekekkel és magammal is. :)

Nyár

Annyira szuper, hogy nincs suli, ovi! Nem kell időre rohannunk szinte sehova! Ez annyira felszabadító érzés!
Nem csinálunk semmi különöset.
A gyerekek hol egy érdekes táborban vannak (Harry Potter tábor, Kánban az ofővel) hol az egyik vagy a másik nagymamával, vagy egyszerűen csak itthon. Egyértelműen élvezik a változatosságot, a pihenést, szórakozást.
Nem olyan eget rengető szórakozások ezek (béka gyűjtés a patak parton, kirándulás egy hegyre vagy éppen a folyó holt ágához, vagy wc-papír gurigából kisautó készítés) mégis élvezik, töltődnek, sőt tanulnak.
Vágyálmom, hogy év közben is így tanulhassanak....

Én meg sajtot készítek, szappant főzök, mosom a hazahozott szennyeshalmokat és készülök az IBCLC recertifikáló vizsgámra.

Kertészkedünk

Korábban rákaptak a gyerekek a számítógépes kertészkedésre. Egy virtuális veteményest kellett gondozniuk, ahol csak egy gombnyomás volt az öntözés. kapálás és a növények is hipp-hopp megnőttek.
Utáltam ezt a játékot! És őszintén szólva minden más stratégiai játékot, amit egyébként az igazi életben lehetne "játszani". Kicsit olyan érzésem van tőlük, mintha be akarnának szippantani és elvenni az időmet a valós élettől.
Szóval nagyon nem örültem, amikor azt láttam, hogy a gyerekeim ilyennel töltik a számítógépezésre engedélyezett napi fél órájukat, miközben a saját, igazi veteményesünkben nem igazán akartak segíteni.

De elmúlt. Kinőttek belőle és idén, fogalmam sincs, hogy kinek, minek a hatására ők is birtokolni szeretnének egy kis darabkát a veteményesből, ásni, ültetni.
Nagyon örülök neki és persze nem tartom őket vissza a munka örömétől- :-)