2013. január 1., kedd

Viszlát 2012!

"Röpke" fél év telt el az utolsó bejegyzésem óta. Nem véletlenül...

Vége lett a nyárnak és újra indult a suli, ovi. Most már Lizikém is óvodás lett így 4 és fél évesen, Emmával egy csoportba járnak. Ha járnak, mert sajnos beigazolódott a sejtésem és elég sokszor lett beteg. Ez nála ráadásul sokszor csalánkiütésekkel, vizesedéssel jár. Az ország legjobb immunológusa szerint ez alkati dolog, a gyógyszerelésen kívül nem lehet mit csinálni, majd kinövi.
 Így esett az is, hogy Félix szeptember óta szinte folyamatosan náthás, köhög vagy lázas. Ezek felváltva, vagy különböző kombinációkban.
Rebeka is, de ő azért a 2 évével jobban viseli ezeket a nyavalyákat.

Győző hozza a formáját beírások, tornazsák relytéjes eltűnése, és állandó civakodás a házi feladat formájában. Még diszlexia vizsgálatot is csináltattunk a fejlesztőpedagógus nővéremmel, de hála Istennek nem talált komoly problémát. Persze én ettől még ezeket a dolgait komoly problémának élem meg.
Egy vígasztaló dolog történt vele kapcsolatban, hogy a férjem nagynénje, vagyis a nagypapa nővére kérésünkre elmesélte, hogy a nagypapa pontosan ugyanilyen makacs, lusta, "kezelhetetlen" volt gyereknek, de huszonéves korára benőtt a feje lágya. Szóval van remény Győzővel kapcsolatban is, addig meg meg kell tanulnom őt valahogy ilyennek szeretni.

Helenánál ég a Harry Potter láz. Már elolvasta az összes kötetet oda-vissza és természetesen Harry Potterhez akar feleségül menni és csakis hozzá. Tisztára, mint én 10 évesen. Hát a férjem nem egy Luke Skywalker, de néha már majdnem olyan, mint egy igazi jedi lovag. :-)

Egyébként úgy szimplán túlélésre játszom. Havonta egyszer eljön anyukám egy hétre (volt, hogy kikönyörgtem, hogy maradjon kettőre) és az nekem a hawai, még akkor is, ha olyankor is folyamatosan pörgök, teszem a dolgom. Nagyon-nagyon fáradt vagyok. És sajnos nem csak fizikailag, hanem lelkileg is...

Nehéz volt a 2012-es év, nagyon nehéz, de remélem, hogy ahogy szépen nőnek a gyerekek, valahogy úgy kapok újra én is erőmre!


És az egyik kedvenc képem 2012-ből, nekem olyan reményteli: