2012. január 19., csütörtök

Nehéz napok

Az 5 forintos távozott, a hasmenés elment (bár minket szülőket sújtott a legjobban) és most itt van helyette egy jó kis tüszős mandulagyulladás... Emmának volt eleinte láza, kicsit fájt a torka, de aztán mintha javult volna, majd elkezdett rosszabbodni az állapota, így az antibiotikum kúra mellett döntöttem. Nagyon csúnya a mandulája, és tüszős is és ráadásul mindig egy tortúra az orvosság beadása, noha már mindjárt 6 éves. Lizinek is kezd csúnya lenni a torka, éjjel már lázas volt, de magától elmúlt reggelre a láz. Ma veszek neki is antibiotikumot, hogy legyen itthon készenlétben.
Sajnos ezzel együtt valószínűleg ugrott a szombati vendégeskedésünk a nagyiéknál, ahol a sógornőm névnapját ünnepeltük volna. Csakhogy ott van Vivien, a a másfél éves kis unokatesó, aki nemrég mászott ki egy kruppszerű nyavalyából, ráadásul a sógornőm várandós is, így nem szeretném kockáztatni, hogy megfertőzzük őket.
A pocakom hatalmas méreteket öltött, megmondom őszintén, hogy nekem ez a része, az utolsó hetek tényleg terhességnek számítanak. Alig bírok valamit csinálni, még a legszükségesebbeket is csak úgy ahogy. Egy segítségről álmodozom, amikor valaki helyettem szépen kitakarít, megfőz, kimos, kivasal, kitereget. De ez csak álom marad, én meg élem tovább a szürke hétköznapokat, mint egy partra vetett bálna....
Csak az a baj, hogy ez az ólmos fáradtság, ez a mindenhol fáj mindenem nagyon sok energiámat vesz el, olyat, ami a gyerekekhez való türelemhez, a férjemhez való kedvességhez kellene. Mivel segítség nincs, ezért marad a túlélés. Néha meg a sírás, a gyerekek vagy az én részemről. (Ki tudja, lehet, hogy a férjem is sír néha titokban...)
És, hogy egy kis pozitívum is legyen a végére: kimostam a Félixnek szánt kis ruhákat! Már csak ki kellene vasalni.
Azt mondják és én is hiszek ebben, hogy a negatív érzelmeket is érdemes megélni, nem csökkenti az egyébként alapvetően szép és boldog életünk értékét. Nos, erre most itt van a lehetőségünk családilag.
Remélem a család minden tagja inkább értékekkel, mint veszteségekkel hagyja majd maga mögött ezt a nehézkes telet!

2012. január 1., vasárnap

Boldog Új Évet Kívánunk! :-)

Nyugisan teltek nálunk az ünnepek, de azért adódtak, adódnak izgalmak most is. :-)
25-én a férjem szüleihez mentünk, jókat beszélgettünk velük és sógornőmmel és az ő férjével. A gyerekek is elvoltak, egész tűrhetően viselkedtek, azaz nem  szedték szét teljesen a házat és egymást. :-) Anyósom mindig sokat és jól főz, így persze dugig ettük magunkat. :-)

26-án mentünk az én anyukámhoz, ahol a sok-sok testvéremmel és családjaikkal is találkoztunk. Itt is jó volt a hangulat, sok a finomság. Nagy karácsonyi énekléseket csaptunk, mint ahogy szoktuk és idén már a gyerekek is tudták az énekek nagy többségét és vidáman énekelték is velünk, miközben azért főleg a csillagszórókkal voltak megbabonázva, én meg közben majd szívinfarktust kaptam, hogy meg ne égessék egymást, vagy magukat. :-)
Este már itthon a férjem talált a földön egy 5 forintost és, hogy nehogy véletlenül Rebeka lenyelje, odaküldte Rebekával, kisGyőzőnek, aki a maga majdnem 8 évével képes volt a szájába venni és lenyelni. Győzőhöz, mint már mondtam sokszor, nincs "kulcsom". (Biztos azt is lenyelte... :-)) Úgyhogy ne is kérdezzétek, hogy miért tette ezt, mert ő maga sem tudta megmondani. Mindenesetre azóta is a kakijában turkálok (bocsánat a naturisztikus képért) és várom a csodát egy 5 forintos képében, ami ha holnapig nem jön, akkor nekünk kell vele a kórházba menni.... :-(((

27-től olyan nyugiban telnek a napjaink, hogy csoda. A lányok kaptak egy rakás gyöngyöt, kiegészítőt a keresztanyjuktól és rengeteg karkötő, nyaklánc, fülbevaló született a napok alatt. Még én is csinálhattam magamnak egyet, illetve Lizinek egy kis karkötőt, amit büszkén visel. :-)
A karácsony előtt kimaradt sütik egy része elkészült, de bőven elég van már így is. Hihetetlen sok mesét olvasunk a gyerekeknek, a Bogyó és Babóca, Rebeka nagy kedvence már a könyökömön jön ki. :-)))
28-án éjjel Lizi hányt egyet, de csak egyet, így azt gondoltuk, hogy biztos csak gyomorrontás. Másnap eljött anyósom, mert 30-án volt a 11. házassági évfordulónk és megleptük magunkat a férjemmel egy színházi előadással. Nagyon szép volt a darab, Miss Saigon a címe, gyönyörű előadás, igazán nem bántuk meg. Utána még egy kávéra is beültünk és beszélgettünk egy jót, így mire hazaértünk a két kicsi már aludt, a három nagy is már alvásra készen várt bennünket, hála anyósomnak. Éjfélig még sokat beszélgettünk a férjemmel, majd ahelyett, hogy a nászéjszakánkra emlékezhettünk volna hajnali fél háromig felváltva takarítottuk ki Rebekát a hányásból, Lizit a hasmenésből, hasfájásból, 3-3-szor. Végül már a fáradtságtól kínunkban azt sem tudtuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk, így inkább az alvást választottuk, már ameddig lehetett, mert ugyan már nem hánytak, nem fájt a hasuk, de azért még ébredtek.
Remélem, hogy pár év múlva már nevetve fogunk visszaemlékezni erre az éjszakára.... :-)

Szilveszterkor a nagyok Civilisation-t játszottak az apjukkal, úgy várták az éjfélt. A két kicsi időben elaludt, Emma éjfélkor még nem aludt, de koccintani már nem volt ereje, csak mosolyogva nézni a gyerekpezsgőzésünket az ágyból. Éjfélkor aztán megindult a háború petárdák és tűzijátékok képében. A gyerekeknek persze nagyon tetszett, de amióta kutyánk van én azóta nagyon utálom ezt a szokást és mindig eszembejut, hogy hogy költhetnek, már bocsánat, de ilyen idióta dolgokra pont azok a legtöbbet, akiknek egyébként is gond pl. hogy megvegyék a tűzifát télire, stb. Na, mindegy, a kutyákat még délután bezártam erre az éjszakára a kennelükbe, ahol a jó meleg szigetelt házukba húzódhattak a rémisztő zajoktól. Így mindenkit biztonságban tudva örömmel vártam az új évet és nem sokkal éjfél után már mentünk is aludni.

Január elsejére Rebekán is kijött a hasmenés, de talán nála is gyorsan el fog múlni, mint Lizinél. KisGyőző ma még nem kakilt, sem 5 forintost, se semmit, így nagy az esély, hogy holnap korán reggel a ceglédi kórházat boldogítjuk az 5 gyerekkel. Mégsem érzem azt, hogy rosszul kezdődne ez az évünk, mert békében és szeretetben kezdődött, úgy, ahogy az előző befejeződött. Ennél többet nem is kívánhatunk sem magunknak, sem másnak, de azt nagy szeretettel:
Boldog Új Évet Kívánunk Nektek!
:-)

Gyöngyöznek a lányok

A nagyiéknál

Vivibaba és Rebeka

A saját karácsonyfánk alatt

A nagymamáéknál