2014. augusztus 18., hétfő

A világ legegyszerűbb és legegészségesebb "befőttje"

:)
Mi kell hozzá? Egy kellően elhanyagolt kert, pár üres nutellás üveg az előző életünkből, és egy fagyasztó.
Mert nem igazi befőtt lesz ám ez. :) Vad növényeket fagyasztottam le télire a zöld turmixomba.
Rájöttem, hogy nem azért nő ez a sok gaz minden erőfeszítésünk ellenére, hogy minket bosszantsanak, hanem azért, hogy éltessenek bennünket! Hihetetlen, hogy mennyit vagyunk képesek gürcölni, vagy pénzt fizetünk mindenféle salátáért, káposztáért, sóskáért, bio vagy nem bio zöldért, pedig csak a töredéke van bennük az ásványi anyagoknak, vitaminoknak a vadon termő ehető "gazokhoz" képest.
Egyszerűen fel nem foghatom, hogy miért nincs ez jobban elterjedve legalább a tudatosan étkezők körében?

Szóval fogtam magam, kimentem a hátsó kertbe. Szedtem egy csomó fehér libatopot, porcsint, csalánt, vörös és fehér herét, parlagfüvet, zsenge gyermekláncfűlevelet, juhsóskát.
A vastagabb szárakat nem szedtem le, hanem szépen, egyszerűen lehúztam, letépkedtem a leveleket róla. Aztán üres üvegekbe tömködtem és zsupsz be a fagyasztóba. Még csak meg sem mostam. Nem félek a "félelmetes, veszélyes" fertőzésektől. :)

Télen a zöld turmixomat fogom ezekkel dúsítani, mert azt vettem észre, hogy ezekből sokkal kevesebb is elég.
Még az a további ötlet fogalmazódott meg bennem, hogy varrok egy szép, egyszerű vászonzsákot és abba töltöm folyamatosan, hogy minél kevesebb helyet foglaljon a fagyasztóban. :)




Most már csak azt kéne kitalálnom, hogy hogyan vegyem rá a gyerekeket is a rendszeres fogyasztására. A férjemet már meg sem említem... :)

2014. augusztus 4., hétfő

Segítség! Csak egy gyerekem van itthon...

A három középső lány a nagyinál vannak péntek este óta. A két nagy ma reggel ment el a Harry Potter táborba. (Helena végre olyan kedvesen ölelt meg, mint régen. :) )Csak én és a legkisebb, Félix (2 és fél) vagyunk itthon.

Juj, de rég voltam már egy gyerekes anyuka. Nagyon nehéz.... :)
De komolyan! Őszintén együtt érzek minden egy gyerekessel. Mert természetesen Félix állandóan velem akar lenni, velem akar játszani vagy jobb esetben együtt készíteni velem az ebédet, takarítani, mosogatni. Most tűnik fel igazán, hogy milyen jól el vannak egymással a gyerekeim. :)

Megpróbáltam délelőtt kicsit a gép elé ülni, hogy végre megírjam egy fontos szappanos bejegyzésemet, mert már sokan várnak rá. Én naív... :) Jött a kisember és vagy minimum szopizni akart, de leginkább rángatott el a gép elől nyafogva. Most végre elaludt délután, ezért tudtam mégiscsak billentyűzetet ragadni.
Van még jó pár nap, amit kénytelen vagyok újragondolni. Eszembe jutott, hogy viszont egy gyerekkel sokkal könnyebb ide-oda menni. Hurrá!
Valamelyik nap szeretnék elugrani vonattal a nővéremékhez, akinek most éppen 3 gyereke van otthon a 4-ből. Ő még nem tud erről a tervemről, de remélem örülni fog nekünk! Szerdán szeretnék végre eljutni a békásmegyeri La Leche Ligás csoport találkozójára, ami kivételesen most Pomázon lesz egy remeknek ígérkező ételkóstolóval. Juj, azért izgulok, mert vonatozni, villamosozni, HÉV-ezni fogok újra egy kis emberkével. Csak el ne felejtsem elvinni a manducámat! Természetesen nyers ételeket szeretnék vinni. Ma erre gyakoroltunk Félixszel, ez volt az ebédünk. Úgy benyomott 3x4 pálcikával, hogy csuda! Utána még játszadozott a megmaradt szőlőszemekkel és a pálcikákkal.




Egy másik nap, meg szintén felvonatoznék vele Pestre a férjem munkahelyére és együtt jöhetnénk haza, közben beugorva boltokba szülinapi ajándékot keresve anyukámnak és az egyik húgomnak.
Szóval van élet egy gyerek mellett is csak egészen más ritmusban, mint több gyerekkel. :)