2014. július 28., hétfő

Egy év múlva

Több, mint egy éve nem jelentkeztem. Jaj...

Szóval: megvolt az iskola. Jaj, de utáltuk! Én nagyon. Úgy ahogy volt az egészet, ami nekem belőle jutott. Korán kelés, reggeliztetés, menjél már kisfiam, fésülködj már kislányom, jaj, még nincs kész a házid...stb.
Győző fiam ismét attól szenvedett, hogy nem talál hasonló típusú fiúbarátokat és rémesen unta a házi feladatokat.
 Helena végig csak ötösöket kapott, viszont mivel megszűnt az osztálya és ezért átkerült egy másikba, ott sok új osztálytárssal kellett megismerkednie, elfogadtatnia magát. Lettek új barátnői, de lettek új irigyei is sajnos. Ráadásul az egyik régi fiú osztálytársa most már egyre többet molesztálja. Mindig fogdossa a karját, simogatja a hátát, haját. Többször is beszéltem Helena osztályfőnökével, az igazgatónővel, a fiú nevelőnőjével (intézetis szegény kiskölyök) és magával a fiúval is. Volt, amikor ez hatott, de alapvetően csak nem bír magával a srác. Ha az idei tanévben is ez lesz, akkor gondolkozom rajta, hogy valami komolyabb eszközhöz folyamodom, mert féltem Helenát.

Emma is iskolás lett. Nagyon szépen vette az akadályokat. Helena régi tanítónénijét kapta és Emma imádja őt. Viszont látom, hogy nem elég még mindig az én szeretetemből Emmának, mert állandóan lopkod. Ezt-azt a tesóitól, tőlem és a párnája alá dugja, majd ha megtaláljuk és kérdőre vonjuk, akkor szegénykém sírva tagadja.
Ezért is mentem el egy emk (erőszakmentes kommunikáció) tréningre.
Nagyon ajánlom mindenkinek, rendkívül hasznos. A szavak ablakok vagy falak című könyv alapmű. De az is tény, hogy az alapelveivel tudok egyetérteni, a formájától meg hányingerem van...
Aztán fogtam magam és inkább elmentem egy pszichológushoz. Vagyis eljártam, többször. Sok mindenre rávilágított, sok mindent felismertem és úgy érzem, hogy sikerült kicsit változnom is.

Lizikém ovis volt és ovis is marad. Ez volt az első ősz-tél-tavaszunk, hogy senkinek nem kellett antibiotikum. Szerintem ez annak köszönhető, hogy tavaly augusztus óta nyers vegán vagyok, sőt, február óta alacsony zsírtartalmú nyers vegán étrenden vagyok. Emiatt sokkal több itthon a zöldség, gyümölcs és a gyerekek hála Istennek ellopkodják rendesen előlem a spejzból, hűtőből...:D

Rebeka sokat nőtt, okosodott. Ugyanolyan nádszálkisasszony, mint korábban. Idén ősszel ő is megy az oviba Lizivel együtt. Fura, hogy csak Félix és én leszünk itthon délelőttönként.

A férjem beadta a derekát és Győző is fog kapni egy telefont nemsokára. Érintőképernyős lesz, de szerencsére nem túl komoly. Én azért örülök neki, mert amikor Helena is felsős lett, akkor volt pár alkalom, amikor jól jött, hogy el tudom őt érni telefonon.

Most ismét nyár van. Anyósom egy csomószor elvisz magával pár gyerkőcöt, amit ők persze nagyon élveznek, mert van sok fagyi, tévézés, viszi őket moziba, játszóházba, állatkertbe, strandra. Szóval igazi vakációzás folyik itt kérem szépen! :) Most is csak Lizi és Félix van velem itthon, azért is van időm itt írogatni. .)
Voltunk június végén Balatonkenesén nyaralni. Sajnos most nem volt olyan jó időnk, mint szokott és ellopták a férjem összes iratát, kártyáit, a videokameránkat és a fényképezőgépünket is Siófokon. Ez elég nagy árnyékot vet az idei nyaralásunkra... :( Persze azért összességében jó volt, élveztük a gondtalan életet. :)

Június 7-én volt szintén a Balaton mellett a legkisebb húgom esküvője. Az mi gyerekeink is koszorúslányok és fiúk voltak. Gyönyörűek... :)

Hát, röviden ennyi. Igyekszem kicsit rendszeresen jönni újra, mert alapvetően nagyon szeretem írásban is rendbe szedni a dolgaimat. Ez is mindig sokat segít abban, hogy pl. türelmesebb legyek a gyerekekkel és magammal is. :)