2011. december 6., kedd

Nálunk is járt a Mikulás

Természetesen a mi gyerekeink is napok óta várták a Mikulást. Vajon idén is személyesen jön el, mint ahogy szokott, hoz-e ajándékot, mit hoz...?
Ha megkérdeztem Rebekát (másfél éves), hogy mit hoz neki a Mikulás, mindig azt felelte rá, hogy csokit, így muszáj volt egy kis csokit is csempésznem a zsákokba. Mert igen, nálunk a két nagy (9 és fél, 7 és fél évesek) már tisztában vannak vele, hogy a Mikulás, mint olyan nem létezik, csak egy régen élt szent életű püspök emléke...
Felismerték a bátyámat tavaly az egyébként szuper jelmez alatt s amikor nyíltan rákérdeztek, nem tudtam nekik hazudni.

Hazudni, ahogy a 7 és fél éves kisfiam tette ezt a múlt héten kétszer is, amikor megkérdeztem tőle, hogy kapott-e aznap beírást hiányzó lecke vagy felszerelés miatt...:-( Ilyenkor úgy érzem, hogy nincs "kulcsom" a fiamhoz. Nem értem, hogy miért csinálja ezt, hiszen sosem kap a beírásért nagy leszidást  vagy szörnyűséges büntetést és tőlünk sem láthatja a hazudozást? Már korábban is előfordult ez és akkor is inkább azt próbáltam neki elmagyarázni, hogy miért olyan nagyon fontos az őszinteség, a megbízhatóság. Úgy látszik nem sikerült és ilyenkor úgy érzem, hogy valamit nagyon elrontok, csak sajnos fogalmam sincs, hogy mit?....
Szóval ő egy levelet is kapott a Mikulás bácsitól, amiben arra kéri, hogy legyen olyan őszinte és igazmondó mindig, mint amilyen kedves, aranyos és jó kisfiú..... :-)

Kaptak egyébként finom minőségi étcsokit, egy icike-picike igazi csokimikulást, aszalt gyümölcsöt rengeteget, 1-1 db szaloncukrot és műzliszeletet, pár darab csokiba mártott paradiót, amiről azt hitték, hogy óriási mandula vagy mogyoró :-) és 1-1 kis ujjbábot. (Nem én varrtam.) Azt játszották nagy nevetések közepette, hogy ezeket a csokival bevont paradiókat bedugták az ujjbáb aljába és, hogy kakil a csiga, pillangó, cica, egérke, béka.... :-)
Nagyon leleményesek! :-)

Természetesen a férjem is kapott kis csomagot és amikor reggel láttam, hogy én nem kaptam semmit, őszintén szomorú voltam, mint egy csalódott kisgyerek. Aztán miután elment mindenki a saját "dolgozójába", oviba, suliba és indultam, hogy vegyem a gumicsizmám, amiben az állatokat szoktam ellátni, akkor láttam, hogy telis-tele van a csizmám fincsi kávéval, amiről éppen leszokóban vagyok. Nagyon örültem és még el is sírtam magam örömömben. Őrület, nem, hogy milyen kevés kell egy kis reggeli jókedvhez.... :-)))

2 megjegyzés:

  1. Szerintem egy 7 és fél éves kisfiú füllenthet szeretetből is, hogy ne okozzon csalódást a szüleinek. Ez lehet, hogy kicsit még olyan mint az ovis kor hazugságai, hogy igazából azt akarta mondani, hogy én nem akartam,hogy ez történjen, és ehelyett azt mondja, hogy nem történt meg.
    Bocsánat, nem akartam kérdetlenül beleszólni, nem ismerem a kisfiadat, és nincs is még ekkora gyerekem. Csak azért bátorkodtam ezeket leírni, mert én is egy kis füllentős kislány voltam annak idején.:)))Ha mégis tolakodónak érzed, akkor ne haragudj, nem akartam!

    VálaszTörlés
  2. Nati, dehogy haragszom, sőt örülök, hogy van legalább egy példa előttem olyan emberről, aki kiskorában füllentős volt, aztán felnőttként kinőtte ezt a szokását.
    Én ugyanis attól félek, hogy ő ilyen marad, mert nála azt hiszem inkább arról szól a sok kis füllentés, hazugság, hogy meg akar úszni dolgokat. Még akkor is, ha igazából azok a bizonyos dolgok csak legfeljebb kellemetlenek a számára...

    VálaszTörlés