2013. március 4., hétfő

Amikor ugrani kell

Kezdem a könnyebb résszel. Egymást érik nálunk a szülinapok. Helena kezdte a sort, már 11 éves, őrület! Aztán drága kis Emmám, majd Félix következett, 7 és 1 évesek lettek. Ma van az én szülinapom, már csak 3 év hiányzik a kerek 40-hez.
Holnap következik az én drága férjem, majd Rebeka és Lizi még márciusban, Győző fiam áprilisban. Hála Istennek most sikerült egész jó kis ajándékokat vennünk, egy csomót vateráztam miattuk. Nem kell feltétlenül mindenből vadiúj, még játékból sem mindig. A gyerekek is igazán örülnek a használt, de jó minőségű játékoknak is. És így a családi kassza sem dőlt össze. :-)

Nem úgy én... Nagyon-nagyon fáradt vagyok és nem csak fizikailag, hanem lelkileg is.
Iszonyúan nyomasztó érzés, amikor rádöbbensz, hogy te nem ezt akartad, ez sok neked. Ha ez egy párkapcsolat, akkor még azt is megteheted, hogy kilépsz belőle. De szülőként nem szökhetsz el, főleg nem 6 gyerek elöl....
Kínoz a lelkiismeretfurdalás a sok szörnyű gondolat miatt és fogalmad sincs, hogy mitévő légy!?
Csak sírsz és aki a legjobban szeret, ő is csak annyit tud segíteni, hogy meghallgat és továbbra is ugyanúgy szeret, nem ítél el.
Muszáj ugrani! Muszáj átugrani a reménytelennek tűnő szakadékot, ami te magad vagy, a saját vágyaid, jogos szükségleteid. Rájöttem, ha egyedül ugrom, menthetetlenül lezuhanok. Egy Valakit tudok, aki képes erre és hajlandó is segíteni nekem, az a Valaki, aki 2000 éve és az esküvőnk boldog napján s megígérte, hogy velünk lesz minden nap a világ vegezetéig. Hát Őt kértem meg, hogy segítsen.

Boldog születésnapot Helena! :-)
Boldog születésnapot, Emma! :-)
Boldog születésnapot, kicsi Félix! :-)
Boldog születésnapot Rebeka drága! :-)
Boldog születésnapot Lizi! :-)
Boldog születésnapot, kisGyőző! :-)

és Boldog, Boldog születésnapot, drága Kicsi Szívem! :-)



2 megjegyzés:

  1. Neked is boldog szülinapot Berta! Isten éltessen sokáig!
    Nem tudom szabad-e úgy megosztani veled a tapasztalataimat, hogy csak feleannyi gyerekem van, mint neked:)Én mindig a szüléseimre gondolok, amikor erőim határára jutok a hétköznapokban, méghozzá arra a pontra a kitolás első perceire, mikor veszekszem Istennel, hogy csináljon mindent vissza, nem tudom megszülni ezt a babát. Mert ezután jön az, hogy felszabadítja a magam előtt is rejtett erőimet. És az anyaság mélypontjain is ez a tapasztalatom. Igaz a mélypont néha nagyon végeláthatatlan, de mégis olyan hirtelen, váratlanul véget tud érni.(nekem 3 gyerekkel, lehet, hogy hatnál már máshogy működik. Az biztos, hogy Ő veled ugrik, és nem hagy lezuhanni akárhány gyereked van:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nati! Köszönöm, aranyos vagy! Nekem még sosem akadt igazán veszekedni való kedvem a Föntiekkel. Nem tudom, valahogy sosem éreztem Őt hibásnak a dolgok alakulásában. Talán ezért is tudok annyira bízni Benne... :-)

      Törlés