2012. február 22., szerda

Farsang betegséggel fűszerezve

Idén február 17-én volt az oviban a farsang, délután kisGyőzőéknek "rongyos bál" és 18-án az iskolában az alsósoknak a farsang.
Sajnos Emmával teljesen lemaradtunk a farsangról, egyrészt az előző pénteken hazahozott "finom" kis köhögős, torokfájós vírusa miatt, másrészt aznapra kaptunk időpontot a monori nevelési tanácsadóba, hogy igazolást kapjunk arról, hogy maradhat még egy évet az oviban. Az igazolás megvan, az Emmát felmérő pszichológusok nagyon jófejek és megértőek voltak, nem mellesleg még egyet is értettek velem, hogy nem árt ha Emma önbizalma még erősödik kicsit. Szerencsére Emmát egyáltalán nem viselte meg, hogy nem mehetett a farsangra, még csak nem is mondta, hogy minek szeretne öltözni. Gondolom, majd kicsit nagyobb korában, ugyanúgy, mint a többieknél, már izgalmasabb lesz neki is a farsangi készülődés.

Győzőék osztályában szokás, hogy a hivatalos farsangi mulatság előtt délután tartanak egy ún. "rongyos bált", aminek az a lényege, hogy szülők, gyerekek egyaránt beöltöznek, de nagyon light-osan és a lényeg az együttléten, játékon van. Először ezen a bálon akart Győző busó lenni, a hivataloson meg nagy hadvezér, de rábeszéltem, hogy legyen csak egy jelmeze (kímélendő magamat, önző szülő-szindróma... :-))
Végülis csak kikönyörgött egy kalózjelmezt a pénteki napra, de azt szerencsére nagyon gyorsan össze is tudtam hozni.

Én sajnos nem tudtam ott maradni, mert közben a többiek elkapták Emmától ezt a nyavalyás vírust és már hárman feküdtek otthon lázasan...
Amikor hazahoztam Győzőt kértem, hogy meséljen és kicsit elkeseredtem. Azt mondta, hogy  ő az evést élvezte a legjobban, mert a játékokban őt sosem választotta ki egyik osztálytársa sem. Már egy ideje látom, hogy valami nem stimmel, mert olyanokat szokott egyébként is mesélni, hogy nem veszik be a fiúk a fogócskába, fociba, beyblade-ezésbe, stb. Kértem is a tanárbácsiját, hogy figyeljen már oda erre egy kicsit, hogy vajon miért van ez, mi az a tulajdonsága Győzőnek, ami miatt kicsit kiközösítik? Meg elhívtam három osztálytársát is egy délutánra, de igazából én nem láttam akkor, hogy olyan nagy baj lenne. Ezért is furcsállom az egészet....:-(

Másnapra készen lett a busójelmez és Helenának is a tűztündér jelmez. De sajnos Helena még szombaton is feküdt lázasan és nem nagyon volt hajlandó sem inni, sem lázcsillapítót bevenni, így egy kis hiszti után megértette, hogy neki most kimarad a farsangi buli.
Délután a férjem ment el Győzővel a mulatságba. Olyan aranyos volt Győző, mert azt mondta, hogy ha nyer a jelmezzel és még a tombolával is, akkor az egyiket nekiadja Helenának, hogy ne legyen olyan szomorú, hogy nem mehetett el. :-)
Végülis nem nyert, amitől kicsit elkeseredett, de a férjem meg volt olyan jó fej, hogy vett 20 (!) darab tombolát (ezzel legalább a sulit támogattuk) és a kisfiam nyert is rendesen. Annyi mindent hozott haza, hogy jutott belőle mindenkinek. Mondjuk az már más tészta, hogy a felajánlás útján nyert tombolatárgyak fele használhatatlan volt, mert már eleve hibás volt. Ez mégsem szegte a gyerekek kedvét, nagyon örültek az új kínai"mütyűröknek". :-)


Helena másnapra már sokkal jobban lett, Lizi összesen 3 napig volt lázas, Rebeka pedig 4 napig. Még mindegyik elég csúnyán köhög, náthás, így felemás érzés van bennem: egyrészt örülök, hogy megúsztuk egyelőre antibiotikum nélkül, másrészt meg annyira várom már, hogy megszülessen Félix (még 6 nap van a kiírásig), de közben meg tudom, hogy nem lenne megnyugtató ennyi köhögő, taknyos gyerek közé hazahozni.
Bízom benne, hogy minden úgy alakul majd, ahogyan annak lennie kell!

2 megjegyzés:

  1. Kedves Fodormenta!
    Nagyon szeretem a blogodat olvasgatni. Én is mindig nagycsaládra vágytam, ami nagy valószínűséggel nem fog összejönni, de a blogodat olvasva legalább egy kicsit átélhetem, hogy milyen lenne, ha mégis...A fő oka a mostani kommentemnek így pár nappal a kiírt időpontod előtt, hogy szép és komplikációmentes szülést kívánjak neked. Bízom benne, hogy Félix születése után is lesz időd és energiád továbbírni ezt a blogot:)Üdv: egy lelkes olvasód, Melinda

    VálaszTörlés
  2. Kedves Melinda!
    Nagyon szépen köszönöm! Nagyon jól esik most a biztatás, mert érdekes módon most sokkal több bennem a félelem a szülés kapcsán, mint valaha is...
    Üdv:
    Berta

    VálaszTörlés