Lassan 11 éve házasodtunk össze a férjemmel és valami mesés módon, még mindig ott tartunk, hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak."
Ő az egyik vezető telekommunikációs cégnél dolgozik a fővárosban, így naponta ingázik tömegközlekedéssel. Bátran mondhatom, hogy mindene a család, szeret és igyekszik is hamar hazajönni a "dolgozóból", hogy aztán itthon vegye ki a nem is kis részét a család életéből. Bár ő is olyan "igazi pasi", mégis számtalanszor elcsodálkozom, hogy hogy a csudába sikerült nekem megtalálnom miszter Tökéletes-t?
Jómagam orvosként végeztem, de egy év praktizálás után sorban jöttek a gyerekek és mivel ez még mindig tart, eszem ágában sincs orvosként tovább dolgoznom, pláne nem kórházi orvosként. A gyerekek érkezésével új szakma is adódott az életembe, mégpedig a szoptatási tanácsadás, szaktanácsadói munka. Érdekes kiegészítője a mindennapjaimnak, mert kicsit más, mint az egész napos robot, mégis valamiképp kapcsolódik hozzá.
3 éve költöztünk vidékre, azóta veteményesünk, gyümölcsösünk, jószágaink vannak, ezek is jórészt az "munkakkörömbe" tartoznak, de nagyon élvezem a farmerkodást.
2002-ben született Helena, aki egy kedves, okos, gyönyörű tehetséges kis-nagylány. Tipikus első a mindenkinek megfelelni akarással, viszont nagyon könnyű vele az élet, sőt arra kell koncentrálnunk vele kapcsolatban, hogy fedezze fel a saját elképzeléseit is.
2004-ben érkezett egyszem fiúnk Győző. Ő kétoldali vesemedencetágulattal és refluxszal született, ezért 1 évig mindennap antibiotikumot kellett kapnia, és rendszeresen kellett 4 éves koráig vizsgálatokra járnunk. Mára hála Istennek makk egészséges, semmi nyoma a kezdeti izgalmaknak. Ő egy igazi fiú és egy igazi második gyerek. Imádja az autókat, a műszaki dolgokat, a fiús sportok érdeklik, és nagyon szeret versenyezni. Veszíteni annál kevésbé, a kudarcot nem viseli túl jól. Viszont örökölte apja matematikai tehetségét, aminek nagyon örülök, mert rólam nem mondható el, hogy matekzseni lennék... És ő is olyan kedves, nyitott emberke, mint amilyenbe én is beleszerettem tizenegynéhány évvel ezelőtt.
2006-os Emma lányunk. Ő meg nagyon sok mindenben hasonlít rám. Kezdve az állatszeretetén, át a fésülködni nem nagyon akarásán egészen a hétalvóságig.
Vékony, de erős, ügyes mozgású kislány aki épp a bájos "én vagyok a világon a legszebb hercegnő" korszakát éli.
2008-ban született Lizi. Amikor megszületett hamar rájöttem, hogy ő olyan típusú emberke, aki, ha nem veszik komolyan a finom kis jelzéseit, akkor könnyen lemond a szükségleteiről, amolyan "jó baba." Ezért igyekeztem jól "elrontani, elkényeztetni". Mára úgy látom sikeres volt az akció, mert egyelőre nincs a családban nála hangosabban visító, hisztiző, parancsolgató embernél, vagyis mindig tudtunkra adja, hogy őneki igényei vannak, nem is akármilyenek. Egy tündér!!!
2010-es születésű Rebeka babánk, aki már nem is olyan kisbaba, mivel már ő is másfél éves, ami számomra őrület. Valami hihetetlen ügyes mozgású, és eszes kismanó, szoktam is halkan mondogatni, hogy ilyen gyerekem még nem volt. Mindenesetre arra szuper bizonyíték, hogy egy 5. gyerkőc is tud újdonsággal szolgálni, nem is kevéssel.
És 2012 várjuk a 6 babánkat. Vicces, hogy ismét két év lesz a két legkisebb között, mert az első 5-öt terveztük, ő pedig csak úgy jött, magától, mondhatnám azt is, hogy potyautas, meg azt is, hogy szerelemgyerek. :-)
Még nem tudjuk, hogy kisfiú lesz-e vagy kislány. Nem mondom, sokan örülnénk, ha kisfiú lenne, már csak azért is, mert fiú név már pár gyerkőc óta készen áll a tarsolyunkban, de őszintén mondhatom, hogy igazán örülni fogunk akkor is, ha kislány lesz. Igazából csak a névvel lennénk bajban, az egy külön szülés lenne, azt hiszem.
Csak egészséges legyen! Mondogatom mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése